A kecskeruta ismertetőjegyei:
A kecskeruta szára üreges levelei páratlanul szárnyaltak, rövid nyéllel, 5-8 levélpárral.Levelei keskenyek, lándzsás alakúak és szabályos szélűek, hegyes végződésűek.
Virágai világoslilák, vagy fehérek a levélzet alatt (levélhónaljban) laza fürtökben nyílnak.
Maximum 3 cm hosszú hüvelytermése sok lapos magvat tartalmaz.
Pillangósvirágúak 30-100 cm magassága, július és szeptember között terem évelő növény.
Lelőhelyei:
A kecskeruta megtalálható mocsaras réteken és gyomos szegélyek mentén.Gyűjtése és alkalmazása:
Virágzáskor szedjük, ilyenkor bővelkedik hatóanyagokban: szaponinok, cserzőanyagok, flavonoidok, quercetin és galegin alkaloida.A kecskerutából készült tea és tinktúra segíti a szervezet méregtelenítését a veséken és a bőrön át.
A növény megtalálható néhány tejelválasztó teakeverékben is, és egyszerre erősíti az anyát és a gyermeket is.
Régebben megtalálható volt az időskori cukorbetegség elleni teakeverékekben is.
Az ilyen teák nem helyettesítik a gyógyszeres és az inzulininjekciós kezeléseket, csupán kiegészítő ként használhatóak a terápiák hatékonyságának növelése érdekében.
Mérgező hasonmása
Tarka koronafürt szintén évelő növény. Üreges, szögletes szára a földön kúsznak a levelei szintén páratlanok.
A levelei kisebbek és számosabbak, mint a kecskerutáé.
Virágai rózsaszínűek a csónak csúcsa lila, 10-20 db alkot egy fejecskét.
Különösen a magjai mérgezőek.
Forrás:
Ursula Stumpf
Gyógynövények és mérgező hasonmásaik
